Nevem Wrong Number "Lili" of B.H. azaz Lilike. Tudom nem kéne beleavatkozni gazdim dolgaiba, de nem tudom megállni, hogy a többi más maliknak a gazdái írtak bemutatkozó levelet az enyém meg nem, tehát inkább én elmesélem a történetet ezzel segítve, hogy el tudjon menni addig is finom almát, mosni vacsorára.
Én nem tudom mikor kezdet malacokkal foglalkozni, de amikor én a szép és gyönyörű sheltie kislány kölyök korban ide kerültem akkor már volt itt sok-sok ilyen bozontos rozettás féle és apró rövid szőrű fajta malac, de hiába már akkor is szebb voltam náluk, ez már öt éve is lehetett. Majd minden hónap elején eltűnt valahova, valami malacos megbeszélésekre és ilyenkor haza jöttekor mindig neki állt fésülgetni és közben elmesélte mi mindent beszéltek meg, a buta azt hitte értem, de én csak egy malacka vagyok, még ha szép is, de nyelvezetünk különbözik.
Majd elkezdtünk kiállításokra járni, és sok-sok díjat kaptam, amit persze a gazdimnak ajánlottam fel. Ilyenkor nagy volt a roham, mert mindig sietni kellett a pakolással, a kiállítás előkészítésével és a sorstársaim megfürdetésével, én persze segítettem gazdimnak, mert megfürödtem majdnem egyedül, csak haj illetve a szőrszálaim megszárítása okozott gondot, amit Ő szívesen formált. Előfordult ugyan, hogy ott hagyott a működő hajszárítóval és elment ajtót nyitni vagy valamiért kirohant a fürdőszobából és ilyenkor magam forgolódtam a szárító előtt és a nagy Ő soha nem értette, hogy hogyan száradtam meg, de ezt soha nem mondtam meg neki. Később mindig jöttek más fajta malacok, de én nekem a séróm nem változott még mindig tart, pedig a változás szelétől megijedtem, de ez a gazdi még mindig nem vált meg tőlem, sőt
böcsülettel nevelget a mai napig. Sokszor voltunk külföldön, több csúfsággal együtt-ugyan nem vagyok rájuk féltékeny, de hova jöhetnek hozzám-és ilyenkor mindig, jöttek a Gál Zsuzsi malacai is, amit ki nem állhattam, mert mindig olyan nyafisak voltak-a kényeskék-, ekkor hosszú autóútra indultunk de mindig kényelmesen kaja, piával és sok zöldséggel felszerelve. Talán többször voltam vidéken, külföldön és kiállításon, mint sok ember, de nem baj szerettem ezt az életet, ugyan sokszor kellett visítanom, hogy gazdim el ne aludjon útközben, én legalább mindenre figyeltem, mert ugye jöttek az új vehemens malackák és nekik is át kellett adnom azt a nyugalmat és tudást, amit én szereztem meg az életem során. S ez az élet mai napig nem változott, csak annyiban, hogy éjszaka, amikor valamelyik kölyök nem akar aludni, akkor föl kell kelnem és rendre utasítani, mert jelenleg annyi állata van, hogy az csak csuda.
Képzeljétek tele minden féle-fajta állatkákkal, akik magyarázgatnak itt nekem, kezdve a rövidszőrű, teddy a kerek a lukacsos, ja ezek már csoki fajták, amit szeretek. A későbbiekben megalapították a MAGYAR
TENGERIMALAC KLUB-ot aminek az alapító tagja és titkára lett, de eközben még mindig Ő szállította a klubnak a kiállítási felszereléseket, amihez én is hozzá járultam, néha kilöktem a tálat vagy visítottam, ami mellett elment és ott akarta hagyni, mert figyelni még mindig én figyeltem. Később vett egy sárga malacos autót, amibe persze még kényelmesebben elfértünk, eközben megszületett a nevemmel fémjelzett Lili-táp, aminek a sikere egyre nagyobb, talán ez méltó emlék állítása az egész életem során nyújtott nagyszerű teljesítményemnek, mert több kiállításon és vásáron voltam az emberek és gyerekek kedvence, mint egy nyugodt, békés és szép állat. Utolsó versenyem az I .MAGYAR TENGERIMALAC
KLUB kiállítása volt, ahol Best in Show és Best of Best lettem. Későbbiekben írtam egy búcsúlevelet megköszönve- amit olvashattok honlap "verseim" címszó alatt- mindenkinek a csodálatos tekintetétől kísért pályafutásomat. Gazdim már ugyan kevesebbet foglalkozik velem, mert sok dolga van mindig az új dolgok kitalálásának a létre hozásával, mint például a tengerimalac kifutó létrehozásával, amit mindenhol dicsérnek, bár tévézni még mindig együtt szoktunk. Nem tudom, mit mondjak róla még többet, dicsérni nem akarom, talán végszónak annyit, hogy csak minden ember annyira szeresse és gondozza az állatait, mint Ő. Ja és majdnem elfelejtettem megköszönni a régebbi fésülgetésben nyújtott segítséget Gál Zsuzsának, mert emlékezni nem szégyen, a múlt velünk él tovább, bár jelent éljük, amikor is a többi és jómagam ellátásában gazdámnak a mennyasszonya Selmeczki Évi és lánya Fruzsina segít.
Köszönöm a végig olvasást.
Old Warrior Kennel egyik lakója, ajánlja gazdájának: Zerényi Lászlónak